Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. szeptember 30., csütörtök

Nagy Csaba (Gyémánt): Bánkódom




Most nem,
nem tudom, merre vagy,
egyhelyben áll minden,
szürke láz ural,
mintha feledne a tavasz,
egyhangú színek
a földön, az égen.

Benned élnék pedig,
halmazodban,
legyek olyan
Neked,
mint Te-magad,
kivel megosztathatik
minden gondolat,
öröm, mosoly,
vagy térdig
kopott bánat,

de most
nem láthatlak,
a fellegek alatt
csak gondolatom véd,
csillag-fényem
mégis mind a Tiéd. 


2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép versek és fotók vannak itt kedves Ernest!

    VálaszTörlés
  2. Orommel tolt el,hogy blogomnak rendszeres olvasoja vagy es tetszik is az ami benne van.Olyan vallogatasok amik nagyon kozel allnak a lelkivilagomhoz a fotok ugyszinten.Mikor a verseket olvasom,gondolataim elmerulnek a sorok kozt,aterzem mindazt ami benne van.Es ez igy van mikor a Te verseid is olvasom.
    Van azonban valami amit sajat alkotasnak mondhatok,mindazok a fotok amik a masik blogomban talalhatok,orommel ajanlom figyelmedbe.
    Jobb oldalt klikk a Fotoim linkre es maris megnezheted.
    Koszonom

    VálaszTörlés