Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. szeptember 25., szombat

új reményt…





gyötörj még Élet
tűröm mozdulatlan
köröttem milliárdnyi
lélek
kit emészt
ez az ős fortyogó
katlan

alattam
a ´ félek´
kútja fakad
elmerítem benne
néha önmagamat
arcomra akkor
könnyfátyol tapad
kínzó köhögésként
szakadnak
a szavak

gyakran csak állok
néma közöny ködben
mikor halottak
a szivárványok
csak a fakóság libben
néma lélegzetek
fújnak ködvirágot
akkor zsibbadtan
szótlan
odébbállok

amott kínzó
gyűlöletek ordibálnak
hullanak száradt szirmai
az örömvilágnak
kétségekkel tele
leszakadnak a kezek
ott is csak állok
már semmit
sem
értek

bármerre is nézek
kiutat keresve
minden pillanatot
megfertőz
egy érdek
keserédes
nedve

fölfelé kell lépnem
rá a napsütésre
szívem nem kell
már
kitépnem
fölszakította
ezer seb
vétke

legnagyobb bűnéért
mert élni
mert
vörös cseppjeivel
a Halálnak
felelt

gyönyörű katlan
ez
átkoz öl eláraszt
ez
az otthonom
ahol az Élet
újra új reményt
fakaszt…

… feltámaszt


legna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése