Csak néztél, mint egy idegent
- épphogy csak elült a vihar -.
Fájó hideg lett idebent,
erőtlen hanyatlott a kar.
Ajkad, mint vértelen penge,
két vállad két büszke-szép sas.
A szemed? Torzultam benne,
ahogy tűzben torzul a vas.
Majd egyszer csak megláttalak
a szemed verte tükörben.
Elgyengültél egy perc alatt,
csak álltál ott, összetörten.
Ajkad pengéje kicsorbult,
két vállad két megsebzett szárny.
Csörömpölt, ahogy földre hullt
tekintetünkből a magány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése