Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. május 26., csütörtök

Beszél a csend,



Beszél a csend,
Fájdalmam felel.
Érzelmemnek árja
Gátját átvágta.

A jeges ár árad,
Elöntötte vágyam,
Megsemmisült minden,
Miről hittem, kincsem.

Szétporlott a gyémánt,
Rozsdás lett az arany,
A fájdalom velem eggyé vált,
A múltból vajh mi marad?

Mikor lesz megnyugvás?
Élhessek, mint bárki más,
Ne kelljen rettegnem,
Mit mond a csend nekem.

Beszél a csend.
Nem nyugszik a fej.
De ha múlik az ár,
Tán újra itt a nyár.

Lesz új remény és új kincs,
Olyan, mi még nincs,
Sokkal szebb, sokkal jobb,
Mint a régi volt.

Ám az új hiába jobb,
Hiányzik a megszokott.
De ha elszakadt, meghalt,
Sose leled már régi önmagad.

Beszél a csend.
Rá senki se felel.
Elnyelt az enyészet.
Köd borít … egészen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése