Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. május 16., hétfő

Szabó Lőrinc: Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol



Úgy kéne már, hogy
enyhüljön bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
de mindenkitől féltem magamat,
szabadságomat, nem tudok örülni
fenntartás nélkül, és így születik meg
az önzésből a lelkifurdalás.
Félek tőled, akkor is, ha kívánlak,
szeretlek, s mégis mindig titkolom,
vágyom rád, s most is úgy hajlok föléd,
mintha ellenség volnál: óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd,
mert törvény véd s mert zsarnokom lehetsz.
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
Nem nyúlok hozzád… Óh, micsoda jóság,
milyen tökéletes odaadás
kellene ahhoz, hogy boldog legyek,
és aki vagyok, mégis az maradjak!
Az ellentétem kéne, az, aki
nem követel semmit cserébe, a
teljes biztonság, az önvád alól
felmentő, szent, jókedvű, igazi
önzetlenség…
Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol…

2 megjegyzés:

  1. Nagyon szép,közel érzem a lelkemhez ezt a verset.
    "Az ellentétem kéne, az, aki
    nem követel semmit cserébe, a
    teljes biztonság, az önvád alól
    felmentő, szent, jókedvű, igazi
    önzetlenség…
    Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol…"
    ...igen,az ellentétem kéne nekem is!

    VálaszTörlés