Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. május 10., kedd

Tenyeremben szorongatott vágyaimat




Ajtód sarkig tárd,
ha egyedül maradnál,
…attól rettegnek
a tegnapi vétkek,
amelyek emlékembe hímezték
el nem múlásodat.

Beleszagoltam
a magány édesébe
lélektelenül,
majd illatod ölelt át,
mikor melléd simulva
szíved kerestem.

Elmosódott
keser’ és boldog percem,
miközben magamra
próbáltam rám szabott
tekinteted,
s tenyeremben szorongatott
vágyaimat csókjaiddal
csented el…


Moha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése