Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. május 14., szombat

Gligorics Teru Tóparton ülve



Tóparton ülve
Beleszédülve
Szemedben magam láttam én
Mosolygós arccal, nap fénylett rajtad,
S szívedben égett a szenvedély.

Csókodra vágytam,
Arcodon láttam,
E pillanat már búcsúzás,
Várni kell...várni, s szívünkbe zárni
Egymást, bár nem lesz már folytatás.

Refrén:

Egyedül járok az őszi fák alatt,
Tudom, szeretni nem szabad,
Pókháló-álmom már régen szétszakadt,
Ám szívem soha meg nem tagad.


Nincs más, csak álom.
Bár jöttöd várom,
Mikor a nap az éjbe fúl,
Két karod vágyom valaha fázom,
Mikor a falevél mind lehull.

Csókodat vágyom,
Karom kitárom,
Tóparton várlak kedvesem,
Múlnak az évek, de még remélek,
Bekopogsz egy nap majd csendesen...

4 megjegyzés:

  1. Nagyon szép verseket hoztál!
    És itt is szeretnék Neked Boldogságos szülinapot kívánni!!
    Málna:)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Erika,jól esik a szívemnek :)
    Sajnos a pezsgő elmarad,csak úgy gondolatban koccintok veled!
    Örvendek,hogy olvasod ezeket a verseket,nagyon közel állnak a lelkemhez....

    VálaszTörlés
  3. Kedves Ernest!
    Nagyon boldog születésnapot kívánok én is:)
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Magdi!Örvendek,hogy rám gondoltál!

    Ne legyen könny szeretők szívében,
    Bimbó hajtson minden rózsafán,
    Úgy menjek el, e világból, halkan,
    Mint ahogyan jöttem, hajdanán.

    Egy idézet a versedből...nagyon szép gondolat!

    VálaszTörlés