Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. február 5., csütörtök

Álomország...








Álmaim laza fonala megszakadt.
Az éj sötétjében feleszmélek….
Tudom, hogy közel már a pirkadat
és az ég hasadt palástján
hamarosan áttűz majd a nap.
Gondolataim lustán ébredeznek.
Arcodat látom lehunyt szemhéjam alatt,
S a szoba hajnali csendjében
Hallani vélem kedves hangodat.
Mosolygok magamban,
érzem ez a nap is sokat ígér.
Új esélyt, hogy boldoggá tegyelek,
S te engemet boldoggá tegyél…
Látod? Te töltöd be életem.
Minden nappalom és éjjelem!
Gondolatoddal jön az ébredés,
és tudom, hogy este majd
Te leszel, kire rátalál,
az utolsó, álmos gondolat...
Madárcsicsergés jelzi:
a Nap már útra kész…
Félig lehúzott redőnyöm résein
Bekukkant és irigyen lesi
az éjszaka után is továbbélő,
Veled beteljesült, boldog álmaim..


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése