...mardosó hiányod

...mardosó hiányod szögezi földbe a szívem,
a remény vakvilága,
a nincsből vert tükrök között ragyog,
de fényéből mit sem érzek Nélküled…
A fennmaradt
lomha órák poklába hullva vergődöm,
és miközben vággyal hintem be
lábaid nyomát,
magamhoz ölelem a jövőt,
mely azt ígéri,
ha türelmesen várok,
ha nem siettetem,
egészen biztos,
hogy visszahoz Téged hozzám…