Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. február 20., péntek

A gondolatok a fejedben szépek...


Bárhogyan is hosszan nézlek,
vágy kergeti rajtad szemem,
ahogy az õrült s vad kéjben
megint kimondod a nevem.
Homlokodon kölcsönös ráncba
szalad a szemöldököd,
miközben tested szerelmes tánca
árulja el minden gyönyöröd...

Forró vágyam érted könyörög...
Odaadod nekem mit én is...
érzed a percet, és mégis ...
mégis újra vágyod bennem ,
hogy benned önmagamat
holnap is felfedezzem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése