Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. február 1., vasárnap

Érezd






Csillagtalan az éjszaka,
S én hiába is várom,
Messzire elkerül
Az enyhet hozó álom.

A sötétséget bámulom
A szemeid helyett,
Csókod az ajkamon
Csalóka képzelet.

Az ágyam üres,
Hogy itt vagy csak álom,
Hiába keresem
Illatod párnámon.

Bújnék, hogy érezzem
A tested melegét,
De nem érzem csak
A lepedő hűvösét.

Nem tudom, merre jársz,
Gondolsz-e rám valahol?
De bárhol vagy is érezd,
Hogy lelkem átkarol…

Posted by Picasa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése