Valahogy így volt...

Ezer éve tán, vagy még régebben volt,
a vízparton lágyan halk muzsika szólt,
felettünk víz, alattunk csillagok,
vagy talán fordítva volt,
mert a hold épp szerelemről dalolt...

Csak ketten voltunk, mást nem érzékeltünk,
mi voltunk a Minden, s az egész világ bennünk...
sziklák, köves partok úsztak el mellettünk,
így, vagy talán fordítva volt,
mert a hold épp szerelemről dalolt...

Messzi lett a közel, közeli a távol
- azóta is így van, lehetünk akárhol -,
s a fény végén már az alagút is látszott,
valahogy így, vagy talán fordítva volt,
mert a hold épp szerelemről dalolt...

Andras