ne hidd...

Nem, ne hidd, hogy szomorú vagyok,
de valami mániákusan hiszem,
hogy gyönyörű ez a mi világunk,
csak talán el vagyunk varázsolva,
talán egy gonosz varázsló
az utakat keverte össze,
a szemünket vakította el.
A lényeglátó szemünket.
Talán az egyforma mosollyal,
talán az egyforma szavakkal
téveszt meg bennünket.
Talán azért van,
hogy nem ismerjük fel egymást.
Mert egyformák vagyunk.
De ez csak valami csúf varázslat lehet,
Ennél sokkal többnek kell lennie
az életnek.
Jelnek kell lenni azokon,
akiknek közös az útjuk.
De valamiért nem látjuk.
Fel kellene ismerniük egymást,
Azoknak,
akik nem azért haladnának együtt,
mert jól tudnak alkalmazkodni,
mert tulajdonképpen nem is rossz így,
hanem azért,
mert egymásnak útjelzői,
mert közös a medrük,
mert egy folyók.
Biztos sokan indulnak el
rossz úton,
akár, mert jó szándékkal
rossz felé irányították,
akár,
mert nem ismerik fel a segítőt,
a saját útjelzőt.

.kaktusz