Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. február 7., szombat

Miről ismerjük fel a lélektársunkat?




Az egy meg az egy végösszege, maga lehet a végtelenség...
Általában az egyik ember lehúzza magához a másikat. Az egyik szeretne léggömbként felszállni, a másik csupán holt súly rajta. Két ember, egy férfi meg egy nő, ha igazi lélektársak, egy megadott létidőben találkozva képesek együtt felszállni léggömb-párban.
Miről ismerjük fel a lélektársunkat?
Amikor megismerkedünk, azonnal nagyon jó barátok leszünk. Olyan embert kell keresnünk, akivel a kapcsolatunk az idő múlásával nemhogy fakulna, de egyre jobb lesz, aki iránt a bizalmunk erősödik a megpróbáltatások után. Mellette rájövünk, milyen mély meghittség és mennyi öröm létezik számunkra. Az a lélektársunk, akinél a zár, amelybe a mi kulcsaink illeszkednek; az ő kulcsai pedig a mi zárainkat nyitják. Ha eléggé biztonságba érezzük magunkat ahhoz, hogy megnyíljunk, igaz énünk előbújhat, és valóban teljesen önmagunk lehetünk. Azt szeretheti bennünk a másik, akik vagyunk, nem pedig akiknek látszani szeretnénk. Mellette nem számít, bármi is történik körülöttünk, mi ketten biztonságban vagyunk saját kis világunkban. Az a lélektársunk, aki osztozik a legtitkosabb törekvéseinkben. A lélektársunk mellett az életünk életre kel.
Hasonlóságnál sokkal fontosabb a kíváncsiság. Ha nem vagyunk egyformák, akkor megvan az a csodás lehetőségünk, hogy bevezetjük a másikat a saját világunkba, hogy beavatjuk mindabba, amit szeretünk, amiért lelkesedünk. Életünk végéig folytathatjuk az együttes felfedezéseket.
Utálatos az a házasság, amely elszürkíti az embert, amelyik képmutatóvá teszi, vagy ketrecbe kényszeríti az embert, amely korlátokat jelent. Létezik olyan, amelyben mindkét ember még szabadabbá válik, mint amilyenek egymagukba lehetnének. A rohanó cselekvés az, ami semmit sem jelent.
A lényeg az, mi zajlik kettőnk között. A körülöttünk lévő dolgok - tárgyak, a hely, ahol élünk, életünk eseményei: csupán üres díszlet. Egyetlen dolog számít, amikor földi életutunk végére érünk: hogyan szerettünk, jól csináltuk-e - milyen volt az a szerelem, amely belőlünk fakadt.

Fuchs Éva

1 megjegyzés:

  1. Hmm. Valami frappánsat kellene idebiggyeszteni...

    Gratulálok a blogodhoz! Igazán profi a kivitelezés. A tartalma pedig téged tükröz. És ez pont elég. Nagyszerű ! Nagyon nagy szükség van ezekre a lélekébresztő mondanivalókra és remek, hogy modern, ha úgy tetszik divatos mégis igényes zenei környezetbe vannak bújtatva. Azt hiszem a következő néhány napban ezeket fogom hallgatni. A diavetitéseid közül a"Halálomig szeretlek"nagyon megérintett.
    Kiváló sokoldalúságod meggyőző bizonyítéka ez a blog, amelyről - felszínes áttekintés után - nincs merszem részletesebb véleményt írni, de már az első benyomások alapján is bizton állítható, hogy folytatandó sokunk épülésére a munkád.Ezzel adsz valamit a világnak, nem pedig elveszel belőle. Ez éppen elég ahhoz, hogy töretlenül folytasd amit elkezdtél. A továbbiakhoz sok sikert és kitartást kívánok.
    Gratulálok !

    Aranyod :))

    VálaszTörlés