A látható fények árnyéka lassan elmosódott. A környéken becsengetett az est. A falusi zajok rekedtek, az emlékek távolaiknak tűntek. A tornácon fészkelő párjához visszatérő galamb turbékolása átszűrődött a függöny sejtbokrain. Álltam az ablaknál. Éreztem, mögém állsz. Ujjaink összeértek, majd tenyered ritmusába hajtottam arcomat. Forróság vett körül. Rég éreztelek már. Emlékszem, amikor utoljára velem voltál, együtt néztük a naplementét. Becsukott szemmel szagoltam a kertből áramló orgona illatot. Ó, Istenem, mily csodás volt! Heves voltál, kéjsóvár. Ez már a tavasz? – gondoltam. Kérdeztelek még, de nem válaszoltál. Mélyen elmerengtél, feszültségbéklyó uralkodott benned. Aztán elmentél, hónapok teltek el nélküled. Egyik este írtam egy búcsúlevelet. Borítékba zártam az összes emléket, mit tőled őriztem, miközben ajkaimra folyton neved rajzolódott. Most újra itt vagy! Utoljára kérem csókjaidat, ez már a valóság, nem álom. Nem kérdem, merre jártál, miért hagytál egyedül? Azt sem kérdem, ki állt közénk akkor? Velem vagy, ez a fontos! Ezután minden másképp lesz, érzem, te is így akarod. Aztán lassan hozzám bújt. A vágyódás elhinti magvait a térben. Belemarkolok erős karjaidba. Nahát, milyen izmos vagy! Az íveket egyenként kitapintom, majd karcsú kezemmel derekadat magamhoz szorítom. Férfi vagy a javából, nyakamba csókolsz, hátamon végig fut a hideg. Arcszeszed illata egyenesen megrészegít! E pillanatban az élet minden bajától megvédsz, tudom. A gondok egy pillanatra kint rekednek. Gyengéden simogatsz, jólesik. Halkan felsóhajtok. Felemelsz, lassan elindulunk a kanapé felé, de még nem akarom. Még nem. Nyakad köré fonom kezeim, átölellek. Te már végeláthatatlanul elgyengültél… szótlanok vagyunk. Ezer gondolat kavarog bennem. Képzeletem egyszerre szárnyra kel! Most első találkozásunk tárul elém. Szinte zakatol a szívem! A hőség fojtogat. Emlékszem, fehér, lenge, mélydekoltázsos ruhában voltam. Kacér kinézetem volt azt meg kell hagyni! Te két sorral odébb velem szemben ültél. Hm, le sem vetted rólam a szemed! Tudtam, mire gondolsz. Szelíd mosolyodban ott fészkelt az érzékiség. Kissé zavart, de lassan rád hangolódtam. Keresztbe tettem lábaim, remegni kezdtem. Rövid kis szoknyácskám hetykén feljebb csúszott.
Egyszer csak felálltál, elmentél mellettem, majd kérdőn néztél rám. Ellenállhatatlan voltál, én pedig mosollyal viszonoztam. Így kezdődött, s forró ölelésekkel folytatódott. Imádtam, amikor a teát becsukott szemmel szürcsölted! Ujjaiddal úgy fogtad a csészét, mintha el sem akarnád engedni. Úgy, mint most a kezemet. Úgy öleltél, mint egy kamasz! Sokszor elkéstem miattad az irodából. Vallató tekinteted mindig megrémisztett. Azt mondtad, úgyis el fogsz hagyni. Igazad lett, elhagytál miatta. De, most újra itt vagy nekem és engem ölelsz. Még nem tudod, hogy a legjobb barátod megkérte a kezemet. Hozzá megyek, még holnap. De ma még itt maradsz velem. Ne mondj semmit, csak ölelj. Elnyúlok a kanapén. Hagyom, hogy uralkodj testemen. Tenyered selymesen nyargal bőrömön. Halkan felkuncogok. Kezdem lehámozni rólad ingedet. Ujjaim mellkasod pázsitjába túr. Érzem, amint bennem újra fellobbant a tűz. Ó, csak ne virradjon meg soha! Ne! Ne!
Csüllög István Ernő
Passion - Erotic music
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése