Tudod, arra gondoltam

Tudod, arra gondoltam, hogy annyiféle tánc van,
tánc az egész világ,
az úszás is lehet tánc valakinek,
az igazi táncban eggyé olvad a táncos a zenével,
a tánclépésekkel,
az igazi táncban a régi eltűnik,
és valami új születik,
a víz a hidrogén és az oxigén tánca,
a vízcseppek tánca a tenger
de a legszebb tánc a szoptató anyáé,
és a szopó magzatáé,
nincs külön anya, és nincs külön gyermek,
tej sincs külön, semmi nincs,
csak egy közös érzés van,
ez az egyik legkülönlegesebb tánc,
ilyen, mikor két ember
a szerelemben veszíti el önmagát,
amikor nincs te, és nem vagyok én,
csak egy közös érzés van
a szerelem is egy önfeledt tánc,
de olyan sok van még a világban,
talán mindenkinek van saját tánca,
talán, minden tánc lehet,
az én táncom egy másféle mozgás,
de az érzés, amit kivált, az a táncé,
amelyiket nem csinálnak, hanem amelyik elindul,
mint ahogy önmagától indul el a reggel,
van, ki a tánclépésekkel nem tud eggyé válni,
de attól még ő is táncolhat legszebben,
annyi a lehetőség,
minden tánc, amiben az ember fel tud oldódni,
aki nem lát, annak ott vannak a hangok,
a hajnal párás hangja,
a víz bugyborékoló, a víz suhanó hangja,
a víz morajló hangja, a cseppé vált víz hangja,
és ott a zene, amit legszebben sötétben lehet hallani,
az is egy tánc, mozdulatlanul érzéssé válni a zenével,
vagy a színek, a virágok színei,
a naplemente színe, a tenger színe,
az erdő száz színű zöldje, az ember és a naplemente
ketten együtt tánccá válhat,
ha elfelejtik magukat, a bénák is táncolhatnak,
amikor az ember átlépi a szeretet felső határát, az tánc,
még ha nincs is tánclépés abban a táncban.

.kaktusz