legfahéjabb

körvonalak
tévutak nélkül
kikopott belőlem minden józanság
felkavarsz mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek hogy nincs is arcod
csak valami lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybetűs szenvedély
ha egyszer majd kibontasz magadnak

hát engedem

hát legyen

ebben az átizzadt sötétben
az a most annyira igazi
hogy téged is felver álmodból
mert minden magam-érintésben
olyan sűrű a léted
hogy végre azt is elhiszed
a legtisztább kék
és a legfahéjabb illat
te vagy

Csurai Zsófi