Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. szeptember 25., péntek

Lefelé a lejtőn



Rögös út vezet oda
ahol a szeretet lakozik.
Hegynek föl vagy völgybe le
ki merre megy…szíve ügye.
Fúj a szél süvít,
kicserzi ajkam,
szavam hallatnám…
ám csak sóhajtok halkan.
Zakatol a fejemben
Ezer és ezer gondolat..
Lábam megcsúszik…
S utam meredeken lefelé halad.
Kapaszkodom,kezem markol földet,
bokrot s mi elé kerül…
Fogynak a kapaszkodók s én csak csúszom…
Csúszom a semmibe,
ahonnan elindultam.
Már nem érdekel a mellettem
elsuhanó szépség
csak a süllyedést érzem,mint
mikor a hullámvasút zuhan velem alá.
Megérkezem….nem nézek vissza
honnan is kerültem ide a mélybe
Már nem érdekel..
Magam elé nézek….
S elindulok tovább lefelé…
Nem vár fönn senki
Fáradt, kiégett vagyok…
Hol vannak ilyenkor az angyalok?
Ott voltak még…
Tudom, vagy csak illúzió?
Szétpukkanó szappanbuborék…
Volt nincs, csillogott és eltűnt.
Végleg…

by Doke


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése