Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. szeptember 20., vasárnap

Olyanná lenni ...



mindig csak arra ébredek,
megint csak én vagyok,
ha elmúlik a nap,
tehetek egész nap bármit is,
estére is csak én maradok,
soha nem tudok más lenni,
nem tudok magamtól szabadulni,
bármi mást szeretnék adni,
magamból adni neked,
mindig csak én maradok,
de ha már nem lehetek más,
jól esne színesebbnek lenni,
sok, az egy színből sok,
legyen az a szín bármily szép is,
idővel egyhangúvá válik,
nem szeretnék bíbor szín lenni,
szemet gyönyörködtető búzakék sem,
aranyló napsárgára sem vágyom,
szemnyugtató zöld se szeretnék lenni,
de szeretnék Neked olyanná lenni,
amivel soha nem lehet betelni,
szeretnék olyan színes lenni,
mint ősszel a porba hulló levelek,
ha egyszer sikerülne,
az is csak én lennék. .

.kaktusz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése