Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. szeptember 25., péntek

Még itt vagyok



Két karod bezár : még itt vagyok
- a testem, s kicsit a lelkem -
ölelésed még fogva tart,
de máshol kéne már lennem.

Előtted állok, s ha akarod
veled kelek és fekszem
ágyadban lángra lobbanok,
de máshol kéne már lennem.

Hiába ringatsz el, jól tudom
csak félig enyém a vágyad
ébredek lassan, így nem lehet!
A szívem ezellen lázad.

Mezei Katalin


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése