Tudod, arra gondoltam,

Tudod, arra gondoltam,
hogy nem az ember változik,
az ember ugyanaz marad,
csak a körülmények változnak,
ma mások ,
mint tegnap voltak,
mások, mint mikor fiatal volt,
mások a körülmények,
mint amikor egészséges volt,
más a körülmény,
amikor napfényes időben elindult,
és más lett,
mikor bőrig ázva megérkezett,
az ember ugyanaz marad,
csak a körülmények változnak,
a valamikori gazdagsághoz képest
úgy érzi, most nagyon szegény,
fekete volt a haja, most pedig fehér,
a magas hegyre könnyedén felszaladt,
most egy kisebb domb is megerőlteti,
másik ember lett belőle azt hiszi,
hogy a világ is megváltozott,
pedig a világ is ugyanaz maradt,
az ember is az maradt,
talán még gazdagsága is van,
csak más, nem olyan jól látható,
nem annyira kézzel fogható,
mélyebben van az a gazdagság,
de mégiscsak gazdagság az,
idővel a körülmények megváltoznak,
visszafordíthatatlanul megváltoznak,
és ő mégis úgy szeretne élni,
mint az út elején,
pedig azt a gazdagságot az évek elvitték,
de hoztak másikat helyette,
ha figyelne,
ha nem mindig csak visszasírna,
ha abból építkezne, ami van,
nem pedig abból, ami volt,
vagy ami lehetne,
talán még boldog önmaga is lehetne.

.kaktusz