Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. szeptember 2., csütörtök

Mit kezdjek én?






Mit kezdjek én a gyásznehéz tudattal,
amikor vérem önti a hűvös iszonyat
mit kezdjek én a hangtalan szavakkal,
ha a halál szele fürtjeimbe kap?

Mit kezdjek én a hűvös ész szavával,
ha ábrándokba ringat az élniakarás
mit kezdjek én a múltam botlásával,
amikor átokként annak sava rág?

Mit kezdjek én a mélyenincs haraggal,
ha Isten hatalma fogat vicsorít
mit kezdjek én a gyilkos viharokkal,
amikor sötétlik orcámon a hit?

Mit kezdjek én a leáldozott sorssal,
amikor lenge lelkem élni vágyik mégis
mit kezdjek én a rút, halálos kórral,
ha jövőnk örökére felesküdtem én is?

Vörös Liliom



1 megjegyzés:

  1. Kedves Ernest!
    Daniela gyönyörű versének mondanivalója, mélyen megérintett engem is. Oly sokat küzdünk az életbenmaradásért és a megtalált érzelmekért,
    hogy néha ezek miatt nem tudunk boldogok lenni...

    VálaszTörlés