...tudod, Kedvesem, sokan azt képzelik, az igaz szerelem arról ismerhető fel, hogy kezdetekor, a mindent elsöprő élmény-érzet elején, gondolatunkra és tisztán látásunkra rátelepszik az a bizonyos „lila köd”...azt gondoljuk, a másik csupán elfogultságából és szerelemvaksága okán öltözetet fel minket bókjai selyméből készült ruháival...hisszük minden szavát, de mégis bennünk van a félsz, csupán a kezdeti lángolás és érzelmek csodásan éltető kavalkádja szövi körénk lágyan óvó palástját...gyakran észre sem vesszük, hogy hitetlenkedésünkkel fájdalmat okozhatunk, hiszen szerelmes szavú Kedvesünk tiszta hittel ölel át magasztaló gondolataival, és nem múló csodaképet fest elé a szerelem, hanem új életét kezdte el velünk, és számára ez az érzés örök és elmúlhatatlan kincs lett, egy életen át tartó remény...a bizonyosság, hogy létezik a másik felünk a világ forgatagában, a gyakran egymással sem törődő embertömegek sodrásában ikerlélek született; s van, aki kitartással, van, aki a Sors kegyelme által, rátalál TÁRSÁRA...miként elgondolom, igazat adok a szárnyaló képeknek, amivel a szerelmet kívánják sokan lefesteni, de az ecsetem több színbe kívánkozik, a lila nem elégséges neki...a köd nem fejezheti ki az érzések sorát, ami átjár, amire a szavak még meg sem születtek...hazaérkeztéig a várakozás kínja...álomból felriadó lélek nyugalma, miként magad mellett békésen pihenni látod...éjjeli szuszogásának békéltető oltalma...ölelő karfonatában tenyeredbe kirajzolódó kecses testének vonala...illatfonál, amely a szobákat járja át...olthatatlan sziromlágyságú csókja utáni örök vágyakozás...a holdsugár pimasz fényét testívén látni...feszes combjai közt a kéj éji sóhaját hallani...tested-lelked egészével védelmezve óvni...hajának illatával álomba merülni...szeretni...jóban-rosszban...mindig csak szeretni...
Moha
Tényleg...
VálaszTörlés