Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. április 5., kedd

Emlékbe temetkezett



Lüktet a csended
és én szótlan hagyom,
hogy tovakússzon
emlékbe temetkezett
élni akarásom.

Csak szeretlek…
s ez az egyszerű szó
húsomba vájja
pengéje fagyos
lélektelenségét…

…és mégis megérintelek,
hagyom, hogy
ujjaid keresztülússzanak
bőröm hullámzó
„rád-vágyásain”…

És eléred a lelkem…

pedig oly mélyen
vonyít bennem
a menekülés, akár
reszkető állat hangja
teliholdas éjjelen.

…és maradok,
lélek-körvonaladra álmodva
fojtó érzelmeim
nyitott rácsú kalitkáját…


Moha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése