Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. április 19., kedd

Hiába vágyod amit nem lehet,



Hiába vágyod amit nem lehet,
Tavaszi napfényt őszi szél helyett,
Mikor a szívben csak az hegedül…
S kerül az álom, szinte elfeled.

A napnyugtát nézed és találgatod
El tud-e merülni úgy a bánatod,
Ahogy a tengerbe sűlyed el a nap…
Sóhajts fel, lélek, hisz van rá száz okod.

Ha bár csak egyszer tavasz lenne még,
S a tűzre lehelne, amely bennem ég,
Fellobbana talán szívemben a fény.
De nem lesz tavasz…s az őszből, jaj! Elég.

Hiába vágyod, amit nem lehet,
Ragyogó arcot szarkaláb helyett,
Ha ifjuságod régen elhagyott.
Épp csak emléke maradt itt veled…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése