Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. január 31., kedd

Jössz-e utánam




Már városomban is
egyre több minden
emlékeztet rád.
Ahányszor itt jártál,
és vittelek magammal,
minél többször lásd
mellettem mindazt, minek
örülni lehet, hogy velem
együtt te is felfedezd
a sok apró csodát...
Minden együtt fotózott
fán, virágon, épületen
és madarakon
együtt merengeni,
hisz' minden bejárt
helyen igazán csak úgy
lehet boldognak lenni,
ha együtt látunk messze...
Így aztán mindenhol,
ahol ettünk vagy fagyiztunk,
sétáltunk éppen - persze,
hogy téged lát képzeletem,
akkor is, ha éppen
máshol kell lenned és
nem lehetsz most velem.
Látod, itt is, ahol vártunk
a villamosra, buszra,
minden alkalommal
felszállás után még
visszanézek
magam után hátra,
hogy jössz-e utánam,
hogy le ne maradj, drága...

Jószay Magdolna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése