Ki lehetsz Te,
ki rohansz utánam,
ha tudatlanul, ostobán,
rossz irányba megyek?
Ha megállnál egyszer is,
megbénulna a lábam
és talpamat égetnék
forró homokszemek.
Ki lehetsz Te,
ki nélkül mit sem érnék,
ha különválnánk mi is,
mint tették százan, ezren?
Ha nem volna módom
mögöttem tudni Téged,
megtudnám mi a
nélkülözhetetlen.
Ki lehetsz Te,
ki úgy simulsz karomba,
mint égő sebet kötöző
selymes, puha vászon?
Ki akkor szegült mellém,
mikor senki voltam,
ha visszagondolok:
Istenem, de fázom.
Ki lehetsz Te,
ki sorsomat írod,
ha nem találok szót,
és nincs valós érvem,
a semmiért cserébe,
az életed átsírod?
Ha létezne Isten,
megáldana értem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése