- Erdőcském, azt kérdezem:
Megvagy-e még kedvesem?
Azóta, hogy láttalak,
Hej, sok évünk elszaladt,
Azóta, hogy útra keltem,
Messze tájra, messze mentem.
- Ahogy voltam, úgy vagyok,
Télen orkánt hallgatok,
Mely tar ágam tépdesi,
Útjaim mind elfedi,
Kis csurgóim megfagyasztja,
S éneklőim elriasztja.
- Miként egykor, úgy vagyok
Nyáron nótát hallgatok
Itt az ér útján, alattam,
Ezt mindenkinek megadtam -
Asszony, lány dalolja egyre,
Hogyha friss vízért siet le.
- Hej, szelíd-vizű nagy erdő,
Egyik év fut, másik eljő,
Bárha ifjan nősz te fel,
Mégis mind ifjabb leszel.
- Mit sok év! Hány század óta
Hull a csillagfény a tóra;
Hogyha rossz vagy jó idő jön,
Széltől zsong a lomb sok őszön;
Jó vagy rossz idő lehet,
Vén Dunánk tovább siet.
Csak az ember ingatag,
Egyre tévelygőn szalad.
Ám mi nem fogunk elfutni,
Ahogy voltunk, úgy vagyunk mi:
Tenger vize zúgó árral,
Itt a föld sok pusztasággal,
Fönt a holdvilág a nappal
És az erdő száz patakkal.
(1960/1968)
Franyó Zoltán fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése