Tudod arra gondoltam,
kihűl, megdermed a lélek,
ha nincsen benne szeretet…
az a belső hideg
az embert átjárja csontjáig,
és aki nagyon fázik,
annak cudar dolog a világ,
lehet a legcsodálatosabb nap,
mégis, a belülről vacogó
felmelegedni képtelen,
belőle semmit se érzékel…
s ha a szeretetlenség fagyaszt,
a szeretet felolvaszt, átmelegít,
és ha valaki nem fázik,
ha mindig közel a kályha,
(az ember a belsőjében
viszi magával mindenhova)
akkor szép még a leghidegebb,
a legmorcosabb tél is…
olyan talán nincs,
hogy valahol ott az igaz szeretet,
és aki ad otthont neki ,
az mégse szeretne élni,
talán, mert a szeretet melege
megszépíti a világot …
elér az a meleg messzire,
az a meleg virágot fakaszt,
az a meleg boldogságot teremt,
abból a melegből
soha se csak annak jut,
aki a lélekhez legközelebb áll.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése