Kattan a zár, nyílik egy más-kor
léptek nehéz zaja döng
végtelen folyosókon,
mint üveg alá zárt idő
fordul magába újra és újra…
szomjam szavadtól csitul
csókodtól enyhül lázam
támasztja hátam a sok megunt
és kiközösített emlék.
Megfordított paplan hűvösével
takargatom az éj
magányát, nyirkos tenyerem
simít helyet ráncos lepedőn
csekély fény olvad az ágyra
míg zsarnok szavak kérdőn
firkálják jeleiket a falra.
Utcán suhanó rongyos életek
törnek utat valami jobb felé
törött kirakatok biztonsági üvege
pókhálóba zúzva várja kezét
a gondoskodásba bugyolált rendnek
a sarokban hangtalan üvölt
a rettegés… megszelídítenek
a füstből fújt körök.
Szád széléről lepergő csendes szitok
kaparja torkom - még emlékszem-
hasonult színes álmok
felezték a bekebelezhető csendet.
Akartam, pedig elég lett volna kívánni
szavak nélkül, csukott szemmel
kívántam mikor nem volt elég akarni
sosem fordultam feléd sebeimmel
pedig tudom, nélküled nincs csak a Semmi.
Brada Ági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése