Egy nagy, nagy, gazdátlan szerelem
kóborol, tévelyeg a szívemben minden nap.
Odaadnám valakinek, hogy szeresse
magát vele, s így tegyen boldoggá engemet.
Odaadnám valakinek, hogy az övé lehessek,
odaadnám, hogy végre igazán szeressek…
Egy öreg, reszkető koldus fázik és didereg
az én hitetlen szívemben minden nap.
Mert akit szeretnék, annak nem kellenék.
Akinek meg kellek vagy kellenék, fájó-idegen nekem.
Így most már kétfelől szakad ketté a szívem…
Egy lassú-jártú kócos puma lejt buja táncot
a véremben minden nap, s nincs ki befogadja.
Mert aki befogadná, abból hiányzik lelkem másik
fele, az ártatlan jóság, a tiszta, égi kékség;
akiben pedig mindez megvan, fél és nem érti,
sőt nem szereti az én puha-léptű pumám.
Van kinek nem kellek, van aki elhagyott,
s van sok egyszerűcske, idegen, vagy távoli,
s olyan is akad, aki szimplán csak erőszakos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése