Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. június 25., péntek

Ihász Gábor : Amikor az álom






Mikor pille könnyű szárnyán az álom jön feléd,
mikor a mindennapok gondját úgy elfelejtenéd,
mikor közel jár az éjfél, de te mégsem alszol el,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor meleg a nyári napfény és lágyan átölel,
mikor a csillagok ezüst színét felhő nem takarja el,
mikor képzeletben újra egy régi úton jársz,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó,
mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,
mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor összevesztél azzal, kit sohasem bántottál,
mikor tréfát űztek abból, amit komolyan akartál,
amikor elfáradt a szíved és minden oly sötét,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó,
mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,
mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.

Mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.
mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,
gondolj rám, gondolj rám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése