Két ember szereti egymást, két ember keresi egymást. Az egyik éjszaka jön, hogy gyönyörűvé fesse a hajnalt kedvese ablaka előtt, a másik nappal, hogy megágyazzon az éjszakának, hogy szerelme az álomban megnyugvást találjon. Lábujjhegyen jár a két ember, mert egymásra találni nem mer. Két külön bolygón, összetapadva élik életüket, egymást vonzva és taszítva, elégve és megfagyva, kínban és gyönyörben, egymás kezét soha nem engedve, egymás kezét soha meg nem fogva, kiábrándulva és reménnyel telve, százszor meghalva, ezerszer újjászületve.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése