Szánalmas
gondolat-életem
merre tart?
A nyugalom
mit az álom
felkavart.
Összekuszálódott
talány:
meddig kísér(t)
a hangtalan
magány?
Körülvesz
a zsongás:
életem mégis
végtelen
bolyongás.
Mióta álom-lét
vezet
valóság
helyett:
bolygónkon
nem találom
parányi helyem,
percnyi öleléseid
gyógyítják sebem.
Elveszve állok:
ember-rengeteg
árnyékában
(gondolataim
eltemetnek
a mában)
(Mióta álom-lét kísér,
a valóság nem kímél:
egyetlen érintésed
mindennél többet ér.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése