Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. június 12., szombat

Hiábazene







Emlékeimben, ha tűzszín az alkony,
mélybíbor hangodon bársony zenél,
álmaimban még sétálsz a parton,
s hajadba dúdol a vízszagú szél.

Álomba ringat e méz ízű emlék,
szépet mi rég volt álmodom talán,
nem felébredni ó, szép ajándék,
sorsom az álom mert rút a világ...

Szeretlek sajgó vak szerelemmel,
ébrenem elgyötri megannyi kín,
s elmerül bennem szürke világom,

messze repültél, távoli kedves,
szerelmes szavad lenne gyógyír,
jól tudom immár hiába várom...

Andras

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése