Felhővé foszlott az erdő,
söprik nyers szelek.
Heggyé tornyosult a felhő.
Hol keresselek?
Korhadt tönkön üldögélek,
nyírkos fák alatt.
Nem tudom már, merre térjek,
honnan várjalak.
Virrasztom a fák tövében
szunnyadó telet.
Éneklek a vaksötétben
lámpásul neked.
Gyönyörű ez a fotó és vers, kedves Ernest!
VálaszTörlésKöszönöm Magdi,örvendek,hogy erre jártál és tetszik a vers meg a fotó.Valóban gyönyörű!
VálaszTörlés