Köd lett,
ellapulva fetreng
a város melett,
fölötte távol
fehérlő hegyek
állnak gyászban.
Köd lett,
és mintha
valami ünnep
bolygatná a reggelt,
az öreg vár előtt,
a pára is kellőkép
belevörösödött
a mélygyökerü
rézkupolába.
Köd lett,
csak így
tévedhetett
el az a rút madár,
elszórt magja
hajlongó igáját
a kopott, felsíró
téglák sem
bírják már.
kósza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése