Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. augusztus 14., vasárnap

Mihai Eminescu VÉN VADON...




- Vén vadon, mért ringatod
Lombodat a földre már?
Nincs eső és szél se jár!
- Hogyne ringatnám, midőn
Múlik már az én időm!
Fogy a nappal, nő az éjjel,
Lombom holt avarba vész el -
Hogyha szél csap ágra, gallyra:
Dalnokaim messze hajtja;
És ha csélcsap szél viháncol:
Itt a tél s a nyár be távol.
Mért ne hajlongjak, ha már
Elrepült a sok madár!
Fönt, hol lombhegyem mered fel,
Fecskék szállanak sereggel.
Elviszik jó álmomat
S minden boldogságomat.
Elrepülnek rendre végül
Még a nap is elsötétül.
És a távozó csapat
Elszáll, mint a pillanat,
S itt hagy engem megkopottan,
Dermedőn, fakón, aszottan,
Hogy vágyammal társtalan,
Búsan áltassam magam.


(1960/1968)
Franyó Zoltán fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése