Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. augusztus 10., szerda

Távol vagy…



Csalódtam…
a múló, röpke boldogságban,
a vissza nem térő barátságban,
egy volt a sorsunk,
most távol vagy, s mégsem… túl közel!

Valamennyi érzés, mi kettőnké,
mint gyenge szál szétszakadt,
megtépázott emlék, gyötrelem
ennyi, ami belőle megmaradt,

hánykódom az élet tengerén,
mint viharvert bárka,
mindenhol szirtek, s te meg én,
boldogtalanul tekintünk a mába.

Szép volt veled, most már élheted,
boldog vagy boldogtalan életed!
elválik göröngyös utunk,
mert távol vagy, s mégsem… túl közel!

Lyza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése