Úgy szeretlek,
ahogyan a folyó
lágy simogatású
habjaival
a csobbanó követ.
Úgy szeretlek,
mint fakéregre
hajló lenge szelet.
Úgy szeretlek,
hogy belőlem
ízekre szaggatva
tudom merre lépsz…
Hisz belefonódtál
testem szövetébe,
s nem tudom,
mettől vagy te,
és meddig én.
Arcod
lázas ívét
tenyeremben
dajkálom,
de hiába kereslek
a nálad nélküli,
hosszú éjszakában.
hegedű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése