Tudod, arra gondoltam,
hogy az ember felépíti magának
az életét, azt hiszi, a sajátját,
több ilyen nem létezik,
de egyszer,
egész véletlen
meglát egy kis hibát,
egy tévedést,
már a kezdetnél elkövetett tévedést,
amire felépítette az egészet,
a fán, amit oly biztosan
élőnek hitt,
talál egy hamis levelet,
aztán, ha jól figyel,
kiderül,
hamis a fának minden porcikája,
mint egy program,
olyan az élet,
a vége már az elején be van kódolva,
nincs kilépés,
nincs semmi váratlan benne,
semmi ismeretlen,
emberről emberre ugyan az,
az unalomig ismétlődik,
legyen vidám, vagy bánatos,
a vég mindenig szomorú,
ez a program nem saját,
rengetegen ezt használják,
annyira beleéli magát az ember
a játékba,
hogy elhiszi,
az igazi életet éli,
pedig csak egy véges,
vaktában lövöldöző játék
a végtelen világban,
nem is sikeres játék,
unalomig ismételt játék,
fárasztó egy játék,
robog a vonat a szakadék felé,
de vajon a szakadékon túl mi van?
talán,
ennek a kilátástalan játéknak
a vége,
van, aki már előbb kiszáll
a szellemvonatból,
mert a kincsről kiderül,
mind hamis volt,
eltakarta előle
a végtelen világot,
nem történt más,
csak egy mesterségesen
felfújt labda kipukkant,
az ember látja már,
tévedés,
az egész egy nagy tévedés volt,
csak azt nem tudja,
hogyan tovább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése