Megvárom a hangod

Megvárom a hangod, megvárom a szemed.

Egy fehér tó ölelésével

felhozzák a mélyvilági bánat-termet

tekinteted zöld ligetének.

Ahol a te hangod arcodat kívánja,

várlak a mozdulatlan szélben,

ajkamat megnyitom szédítő veszélynek,

ahogy az arcom távoli hangodat kivárja.

Kívánom a lépted, kívánom a kezed.

Tekinteted zöld ligetében

indulok feléd mint bibliai kezdet:

várja a kezemet lépted éje.

Ahol a te ajkad elhagyja az arcod,

állok a bibliai szélben,

arcomat elhagyom ajkad özönében,

s megnyílik a bánat-termed s mélyvilági hangod.

Balaskó Jenő