Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. augusztus 15., hétfő

Szemhéjam alatt pihennek az álmok




Szemhéjam alatt pihennek az álmok
végtelen tereken vándorol a lelkem
markába szorít a valóság, mint álnok
komor ridegsége ráncot vet felettem.
A lélekragyogáson átvérzik a jelen
szívem viskója ismét összeroskadt
itt fetrengek árván, teljesen összetörten
s az idő marja szét a régi álmokat…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése