Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. augusztus 24., szerda

Szerettelek





Szerettem a mosolyt,
Mi ajkadon ébredt, ha rám néztél.
Ölelő karod
Lüktető, lázzal telt melegét,
A csillogó fényt,
Mit arcodra festet a boldogság,
Csókod ízét,
Mit édessé tett az ébredő vágy…
Szerettem a szemed
Haragos méregzöld tekintetét,
A könnyező csendet,
Vitáink után, ha elmentél.
Az égető reményt,
Mit kegyetlen szíveddel itthagytál,
A kegyetlen szívet,
Mit örökre nekem adtál…
Szerettem a napot, az árnyat,
A lombtalan fákat,
A viharrá dagadó szelet,
A jéghideg esőcseppeket…
A melletted ébredő álmot,
Az általad teremtett világot…
Szerettelek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése