Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. október 30., szombat

Dobos Hajnal: Égigérő



Becézz, harapj, barlangjaimban boldogan barangolj!
Tölts be magaddal: áldozd fel, ültsd el belém.
Fenn a csillagok közt, fénylő sugár-útján
éppen felizzik egy üstökös-remény!

Ölelj! Szoríts! Eressz el... Kapj utánam!
Szívj vissza! Borzold gyöngéden hajam...
Ó, az égigérő csillag-szenvedélynek,
körülvéve téged, boldog sorsa van!

Láva-hullámaiddal önts el, perzseld föl a lelkem!
Fészek-ölemben csitulj - repkedő madár!
Egy égről hulló csillag-üzenetben
szájról szól a szív és szívről szól a száj...

Áradásod forrás: beiszlak - enyém vagy!
Vérköreim forró gyökereiddé válnak...
A föld ölétől, föl a magas égig
így nőnek sudárrá a csillag-álmú vágyak!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése