Együtt...

 

Szárnyat rajzol a földnek az illatos ősz

avarszagú alkony s te mellém lassan ledőlsz

szivárványt talál harmatcseppben a fény

szelíden lopózik az esti ködbe remény

szétcsurog rajtunk halkan az álmos eső

nézd, engesztelne az ég, sírna a felhő...

arcomon kezed puhán mosolyt simít

csintalan ajkam, illatom lágyan elámít

nevetve csókolsz s tenyered

hajamba ereszted s elnyel szemed

könnyeket morzsol a csenddel a szél

csupasz ágak közt legyint egyet a tél

megremeg kályhánk körül a levegő

bőrünkkel lobban, éget a hűs lepedő

mellénk szegődött hű társnak a vágy

velünk nyög fel újra s újra az ágy

árnyakat játszik a falra a tűz

ölelésed mély örvényekbe leűz

a sötétbe két csillag ragyogón belesikít

hamunak parazsán varázslatot csitít

ablakunkon a párás jégvirág

lehúz magához egy békés, szép világ

egyetlen szó amit vártunk, csak te meg én,

szeretet szaggatja búsan álmunk, minden éj oly kevés

együtt.......

Pandora