Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. október 21., csütörtök

Tudod arra gondoltam,



Tudod arra gondoltam,
akarva,
sok mindennel lehet szeretetet éreztetni,
ha még a csillagos eget
nem is tudja valaki a földre lehozni,
akkor is elbűvölő lehet
bármilyen apró figyelmesség,
egy mosoly, egy simogatás,
egy kedves szép szó,
az embernek mind-mind nagyon jó,
de ha bizonytalan,
ha bizonyítékra vágyik,
nem mindig megnyugtató,
olyan az, mint az állandó éhség,
soha sincsen vége,
üres szép szavakkal,
mosolyokkal, ajándékokkal
nehéz meggyőzni,
üres tányérból nem lehet jól lakni,
de van valami különös ajándék
egyik embernek a másiktól,
és az-az ajándék önmaga,
önmaga a mosolyban, a kézfogásban,
a szép szóban.
a szeretetre a legjobb bizonyíték,
az „önmaga”
emeli a mosoly, a kézfogás,
az apró kis tárgy értékét
a csillagos égig,
ha benne van az ajándékozó,
ha benne van lelkének egy darabja,
az a kincs olyan,
amelyik távolról is melegebbet sugároz,
mint mikor csak a két kéz közelről összeér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése