Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. október 7., csütörtök

Kun Magdolna - Lobogó tűz



Csenj tőlem lázas csókokat a forró ölelésbe,
akkor az izzó láng is dacos tűzzé válik,
s míg féktelen erejével szikrákat szór ránk,
égetve felperzsel mindent- ami bűnnek
látszik.
A szív, csak egyre vágyik: szeretni- szeretni
mindhalálig.
Szenvedélyünk parazsán felhevül szerelmünk,
tomboló érzéssel vad dobbanást játszik,
s míg körbefonja testünket az éj csendje, mi
egymás karjában halunk- a következő
feltámadásig. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése