Tudod arra gondoltam,
hogy önző az ember,
de az élete,
mégsem igazán fontos számára
ha épít, maga köré épít,
ha gyűjt, maga köré gyűjt,
és nem magában építkezik,
és nem magában gazdagszik,
míg nincs miért, míg nincs kiért,
a létét nem tartja igazán sokra,
nem tartja annyira,
mint amennyit valóban ér,
ha nem ismeri az értékét,
amit a benne lévő lehetőség ad,
a szereteténél nagyobb
félelme a haláltól,
és talán okkal,
ha magának
eltévelyedett életet teremt,
az nem irigylésre méltó,
és nem túl méltó a szeretetre,
de szerethetővé válik,
ha kiteljesedik,
ha valaki másnak lesz fontos,
akkor kezd emelkedni,
amit alábecsült addig,
mint a Föld mélyén a kincs,
amit meg kell találni,
a valós értékét meglátni,
az ember, ha önző is,
az életét,
mint egy szerencsejátékos,
nem sokra becsüli,
a haláltól mégis nagyon félti,
de akit megszeretnek,
és aki megszeret,
annak féltett kincse lesz a léte,
magáért, és a másikért,
mert szeretni, és szeretve lenni
a legérdemesebb az életben,
azért már érdemes volt születni
érdemes élni is,
a szeretet fontossá teszi
az addig alábecsült életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése