Tudod arra gondoltam,
keresi az ember a felhőtlen boldogságot
már itt a Földön, és azt gondolja,
talán elérhető, de leginkább másoknak,
pedig ép ésszel és ép lélekkel
halandó nem lehet boldog,
percekre legfeljebb,
esetleg pár órára, napra,
míg tud elfelejtkezni a felhőkről,
míg a valóság nem ébreszti föl,
boldogság egybefüggő
hogyan is létezhetne,
mikor az ember mellett
farkasokkal harcol a testvére,
amikor segíteni neki nem képes,
hogyan is lehetne boldog,
mikor a farkas
rátörhet az ő életére is bármikor,
nem, ember, érző szívű, gondolkodó
nem lehet boldog,
ha a szeretet mélyen ott él a szívében,
akkor lehet a legkevésbé,
ő sem teheti az embert gondtalanná,
de mégis tehet valami csodálatosat,
ha boldog nem is lehet általa,
de vele a szívében megbékülhet,
az érzés talán éltető reményt adhat,
hogy ezen a sötét felhőkkel terhelt világon,
egyszer lángra kap,
és boldogságot hoz
a szeretet milliónyi szikrája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése